nehogy azt hidd csill hogy nem olvasom a naplód, s benne a szövegeket...dehogynem. és szeretem őket...sok embernek fel sem tünik egy számban hogy mi is a szöveg mondanivalója ? így leírva, versként meg kifelyezetten elgondolkodtatóak...tele van ez az ország tehetségekkel, hiába na...
--------------------------------------------------------------------------------------
Ha elnémul a város, oly magam vagyok
és egyedül sokszor rámtör; a depresszió,
Ó, nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok.
Mond miért él az ember és hol van a cél?
... és tényleg van-e Isten, mely bennünk él?
Ó nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok.
És sokszor sírnom kellett, ha nem bírtam már,
a cinizmus mögé rejtem, ha valaki bánt,
Ó nem, ó nem tudom, hogy ki vagyok
Az álarc lehullt, hát itt vagyok.
Ha elnémul a város, oly magam vagyok,
és egyedül sokszor rám tör a depresszió,
egy könny lefolyik az arcomon,
ha elhagy minden; hát meghalok...
vagy:
Mit akarok még? Mi kell nekem?
Hit valamihez! Hinni bármiben!
(de végre hinni!)
Mit akarok még? Mi kell nekem?
Értelmet adni értelmetlen dolgoknak!
KI KELLENE SZÁLLNI! ELÉG!
A gondomat alkoholba mártom.
Az agyam sejtjeibe bújva
testem megszűnik, csak a gondolat él.
Hiszem magam annak, aminek akarom!
Mér csinálom? Mér nem adom fel?
Úgy bosszant a sok miért!
Mér csinálom? Mér nem adom fel?
Úgy bosszant a sok miért!
KI KELLENE SZÁLLNI! ELÉG!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése